Törökországot második otthonomnak érzem. Vámbéry Ármint idézve számomra Kolozsvár az itthon, a török föld pedig az otthon. Rajongásomat ismerőseim érthető fenntartással figyelték (és figyelik) mindaddig, amíg ők maguk is meg nem fordulnak arrafelé. Mert a magyar ember tele van előítélettel és fenntartással, ha a törökről esik szó. Az Egri csillagok, a 160 évnyi hódoltság (ami a hiedelemmel ellentétben sok tekintetben enyhébb volt, mint a rá következő Habsburg abszolutizmus), Mohács, Nándorfehérvár, Kenyérmező ütközetei, a kilencvenes évek elejének gyenge minőségű árudömpingje, az örményirtás kérdése, a ciprusi görög-török konfliktus, de még a népdalok is (török gyermek elvágta, magyar gyerek gyógyítja) mind azt az érzést erősítik az emberben, hogy Törökország valamiféle harmadik világbeli terület, amelyet terrorista hajlamú, félcivilizált népek laknak. Aki így gondolja, annak szeretettel ajánlom, vegyen erőt magán, látogasson el a "sötét Ázsiába" és győződjön meg arról, hogy fejlettség és emberség tekintetében is sok tekintetben jócskán mögöttük kullogunk.
Nehéz megmagyarázni, hogy mi az, ami annyira elkápráztat és megragad, hogy az ember csaknem a fanatikusává válik. Talán az a sajátságos keveredése kelet és nyugat kultúrájának, amely sehol máshol nem tapasztalható, talán a régmúlt sokrétű, nagy kultúráinak, birodalmainak öröksége. Hiszen a mai Törökország területén feküldt nemcsak Bizánc, hanem a pontoszi királyság, a fríg, líd és hettita birodalom, a rejtélyes Urartu, a kommagen birodalom, itt található az örmények szent hegye, az Ararát és Örményország régi fővárosa, Ani, az ókori világ hét csodája közül kettő (Az Artemisz-templom és a halikarnasszoszi mauzóleum), sőt a legendás Trója is, itt fekszik Pergamon, ide van eltemetve az evangéliumíró Szent János, járt erre Pál apostol és Arisztotelész is, hiszen a kisázsiai partokhoz jócskán köze van görögöknek és rómaiaknak egyaránt. S ha ez sem elég, török földön megtaláljuk az emberiség hajnalán alakult, prehisztorikus települések egész sorát is: Catalhöyük mellett fontos megemlíteni az emberiség fejlődéstörténetét újraíró, 12.000 éves múltra visszatekintő Göbeklitepét.
Ezekre a kultúrákra települnek rá és merítenek belőlük a mai Kína területéről érkező türkök, megalapítják a szeldzsuk török birodalmat. Az oszmán-ház több évszázados uralkodása idején Törökország rettegett nagyhatalommá növi ki magát, majd a XX. század elején a kifáradt, felbomló birodalom (Magyarországhoz hasonlóan) rosszul dönt és a Monarchia oldalára áll az első világháborúban.
A franciaországi Sevres a törököknek nem a finom, márkás porcelánt juttatja eszükbe. Számukra Sevres az, ami a magyarnak Trianon. Ott döntik el a győztes nagyhatalmak, hogy Törökországot felosztják és a hajdanában hatalmas birodalomból mindenki igyekszik minél nagyobbat szakítani. Igen ám, de az, amibe a magyarok akkoriban beletörődnek, a töröknek elfogadhatatlan. Ekkor lép színre Mustafa Kemal, a későbbi Atatürk, aki megszervezi a török ellenállást és hatalmas, szinte emberfeletti veszteségek árán védi meg országa függetlenségét. A Dardanellákért vívott, több mint egy évig folyó harcokban (ahova a brit hadvezetés szép számban "delegálta" az ausztrál, új-zélandi és indiai ágyútölteléket) az Antantnak 44.000, az oszmán erőknek pedig 86.000 katonája esett el, a sebesültek száma pedig meghaladta a 200.000 főt.
De Törökország egészben marad, és erre a törökök máig nagyon büszkék. Atatürköt félistenként tisztelik. És nemcsak a török egység szavatolójaként, hanem az akkor már "nagybeteg" birodalom megújítójaként is, hiszen máig vitatott, drasztikus módszerekkel ugyan, de megreformálta országát és Európa felé mozdította. Az ötvenes évek végétől a NATO tagországa és egy ideig az EU-tagságra is aspirált, de úgy gondolom, hogy tekintélyes számú lakossága miatt (71 millió) ez soha nem fog megvalósulni. Gondoljuk el, hogy hirtelen csaknem ugyanannyi török képviselő ülne az EU-parlamentben, mint német. Szörnyű volna. A német ego-ra nézve mindenképpen.
Az EU-tagság ennek az országnak egyébként is többet ártana, mint használna. Az iszlám előtti időkben és az iszlámban gyökerező hagyományok úgy jók, ahogy vannak (ezen, ha valakinek kedve van, lehet vitatkozni a végtelenségig).
Van a törököknek néhány kényes témájuk, egyik a XX. század elején, az örmény lakossággal szembeni atrocitások sora. Ez mára már megfellebezhetetlen tény, amelyet náluk nemhogy kutatni nem szabad, de még említeni sem tanácsos. Hogy miért viszonyulnak hozzá ennyire elutasítóan, nem tudom. Talán Atatürknek is volt direkt beleszólása a dologba, és ez beárnyékolná alakját? Elképzelhető. A másik a török-görög konfliktus, amelyről hasonlóképpen hallgatnak, bár ott világosabb a dolog. Az első világháború végén a görögök partraszálltak Törökországban, valószínűleg azt remélték, hogy a haldokló birodalomból leszakíthatják maguknak a kisázsiai részt (amelyet a szeldzsukok, bizánciak, perzsák, stb. előtt valóban birtokoltak, de annak már megvan néhány ezer éve). Hogy nézne ki, ha a magyarok ma lerohannák Oroszországot meg Kínát, mert egykor az ő területükön voltak a magyarok szálláshelyei? Röviden: a görögök kikaptak, Törökország pedig drasztikusan oldotta meg a területén élő, nagy számú görög lakosság helyzetét: áttelepítette őket Görögországba. A görögök válaszként a náluk élő török lakosságot telepítették át Törökországba. Lakosságcsere történt, amelynek máig érezhető a hatása.
Ezekkel együtt, ezek ellenére is szeretem Törökországot, és nem hiszem, hogy ezen bármi változtathat. Honvágyam támad, ha rágondolok.
Az EU-tagság ennek az országnak egyébként is többet ártana, mint használna. Az iszlám előtti időkben és az iszlámban gyökerező hagyományok úgy jók, ahogy vannak (ezen, ha valakinek kedve van, lehet vitatkozni a végtelenségig).
Van a törököknek néhány kényes témájuk, egyik a XX. század elején, az örmény lakossággal szembeni atrocitások sora. Ez mára már megfellebezhetetlen tény, amelyet náluk nemhogy kutatni nem szabad, de még említeni sem tanácsos. Hogy miért viszonyulnak hozzá ennyire elutasítóan, nem tudom. Talán Atatürknek is volt direkt beleszólása a dologba, és ez beárnyékolná alakját? Elképzelhető. A másik a török-görög konfliktus, amelyről hasonlóképpen hallgatnak, bár ott világosabb a dolog. Az első világháború végén a görögök partraszálltak Törökországban, valószínűleg azt remélték, hogy a haldokló birodalomból leszakíthatják maguknak a kisázsiai részt (amelyet a szeldzsukok, bizánciak, perzsák, stb. előtt valóban birtokoltak, de annak már megvan néhány ezer éve). Hogy nézne ki, ha a magyarok ma lerohannák Oroszországot meg Kínát, mert egykor az ő területükön voltak a magyarok szálláshelyei? Röviden: a görögök kikaptak, Törökország pedig drasztikusan oldotta meg a területén élő, nagy számú görög lakosság helyzetét: áttelepítette őket Görögországba. A görögök válaszként a náluk élő török lakosságot telepítették át Törökországba. Lakosságcsere történt, amelynek máig érezhető a hatása.
Ezekkel együtt, ezek ellenére is szeretem Törökországot, és nem hiszem, hogy ezen bármi változtathat. Honvágyam támad, ha rágondolok.
No comments:
Post a Comment