Nem tudom mit szeretnek a törökök jobban: főzni vagy enni. Nemcsak kirándulásaink alatt, hanem akkor is, amikor ott dolgoztunk, mindig ízletes volt az étel, akárhol vásárolta is az ember. A legsemlegesebb ízű talán éppen a szállodákban, mert ott tekintettel a sokféle nemzetiségű vendég ízlésére, nem fűszerezik. Pedig ha Törökországban nincs fűszer, akkor sehol a világon.
A yemek (étel) Törökországban varázsszó. Ha elhangzik, mindenki abbahagyja azt, amivel éppen foglalkozik és a yemekre fordítja minden figyelmét. Az emberek nem esznek futtában az utcán, mert az étkezés szertartás. A "sötét Ázsiában" ez így szokás. A McDonald's és a Burger King meglepően üres, de ki az, aki sült krumplit és hamburgert enne akkor, amikor egy szerény étkezdének a kínálata ilyen:
Legutóbbi utunk idején éppen ramadán volt. Itthon még aggódtam azért, hogy mi lesz, ha a melegben megszomjazom, hogy fognak rám nézni a böjt előírásait betartó emberek. De a probléma hamar megoldódott: majd minden étkezde és vendéglő nyitva volt, és aki enni-inni akart, megtehette. Udvariasságból esetleg a hátsó asztalhoz ültek, hogy a kirakat előtt elhaladók gyomra ne korogjon. A külvárosi negyedekben azonban csak a teázók vannak nyitva ilyenkor. Alkonyatkor, amikor közeledik már a böjt vége, megtelnek az étkezdék, vendéglők, lokanták, kebap- és köfte-szalonok, az emberek megrendelik a vacsorát és a párolgó tányér mellett várják, hogy megszólaljon a müezzin... Amikor felhangzik a Allah akbár, farkasként vetik rá magukat az ételre és jó ideig semmi egyébre nem koncentrálnak.
De térjünk a lényegre. A magunkfajta szárazföldi patkány számára főleg a friss tengeri hal és a herkentyű a vonzó. A Galata-híd lábánál fekvő Perşembe pazari halpiac mögött több halvendéglő található.
A fűszeres rizzsel töltött kagylót
és a fokhagymás joghurttal tálalt sült kagylót
roston sült hal követi.
Zoárdnak ropogósra sült szardíniát és salátát kérünk.
A Galata-híd közelében, az Eminönü hajóállomás közelében késő délután megjelennek a friss halas kebabot kínáló bárkák. Az intenzív hajóforgalom keltette hullámokon vészesen ringatózó bárkán friss hal sül, a parton kis asztalok, rajtuk citromlé és só. A sült halat ropogós kenyérbe teszik, paradicsomos-hagymás salátát tömnek bele és kiadják a partra.
A közelben savanyúságot is árulnak,
a hal mellé veszünk pár szem csípőspaprikát és şalgamot. Ez az ital valamelyest a káposztaléhez hasonlít, de vörös (talán cékla van benne) és kissé csípős. Kolozsváron is kapható a Szentegyház utcai török vendéglőben.
Az itthoni kebab csak szerencsétlen, halvány másolata az ottaninak. A kebabnak egyébként is száz változata van: a legismertebb a Döner (forgó) kebab, de létezik Iskender kebab, Urfa kebab, Adana kebab, Beyti kebab, Şis kebab, Tokat kebab, Kuyu kebab, Cigerli kebab, Hünkari kebab. Még legalább ugyanennyi van, de nem emlékszem mindegyiknek a nevére.
Íme egy Iskender kebab, sajátossága az, hogy joghurttal körítik (és nem sajnálják belőle a húst).
Legutóbbi utunk idején éppen ramadán volt. Itthon még aggódtam azért, hogy mi lesz, ha a melegben megszomjazom, hogy fognak rám nézni a böjt előírásait betartó emberek. De a probléma hamar megoldódott: majd minden étkezde és vendéglő nyitva volt, és aki enni-inni akart, megtehette. Udvariasságból esetleg a hátsó asztalhoz ültek, hogy a kirakat előtt elhaladók gyomra ne korogjon. A külvárosi negyedekben azonban csak a teázók vannak nyitva ilyenkor. Alkonyatkor, amikor közeledik már a böjt vége, megtelnek az étkezdék, vendéglők, lokanták, kebap- és köfte-szalonok, az emberek megrendelik a vacsorát és a párolgó tányér mellett várják, hogy megszólaljon a müezzin... Amikor felhangzik a Allah akbár, farkasként vetik rá magukat az ételre és jó ideig semmi egyébre nem koncentrálnak.
De térjünk a lényegre. A magunkfajta szárazföldi patkány számára főleg a friss tengeri hal és a herkentyű a vonzó. A Galata-híd lábánál fekvő Perşembe pazari halpiac mögött több halvendéglő található.
A fűszeres rizzsel töltött kagylót
és a fokhagymás joghurttal tálalt sült kagylót
roston sült hal követi.
Zoárdnak ropogósra sült szardíniát és salátát kérünk.
A Galata-híd közelében, az Eminönü hajóállomás közelében késő délután megjelennek a friss halas kebabot kínáló bárkák. Az intenzív hajóforgalom keltette hullámokon vészesen ringatózó bárkán friss hal sül, a parton kis asztalok, rajtuk citromlé és só. A sült halat ropogós kenyérbe teszik, paradicsomos-hagymás salátát tömnek bele és kiadják a partra.
A közelben savanyúságot is árulnak,
a hal mellé veszünk pár szem csípőspaprikát és şalgamot. Ez az ital valamelyest a káposztaléhez hasonlít, de vörös (talán cékla van benne) és kissé csípős. Kolozsváron is kapható a Szentegyház utcai török vendéglőben.Az itthoni kebab csak szerencsétlen, halvány másolata az ottaninak. A kebabnak egyébként is száz változata van: a legismertebb a Döner (forgó) kebab, de létezik Iskender kebab, Urfa kebab, Adana kebab, Beyti kebab, Şis kebab, Tokat kebab, Kuyu kebab, Cigerli kebab, Hünkari kebab. Még legalább ugyanennyi van, de nem emlékszem mindegyiknek a nevére.
Íme egy Iskender kebab, sajátossága az, hogy joghurttal körítik (és nem sajnálják belőle a húst).
És egy testi kebab, amely agyagedényben készül.
Kedvenc kebabom a Beyti, amely vékony tésztába göngyölt, fűszeres hús, joghurttal és parázson fonnyasztott zöldséggel tálalják.
Nagyon sokféle változata van a ledarált, zsírtalan marha- vagy juhhúsból készült köftének is, amellyel a balkánon csevapi vagy mititei változatban találkozunk. A török köftéből származik a román "chiftea" szó. Zoárd nagyon szerette a parázson sült Inegöl köftét.
Én a tatár bifsztekhez hasonló, nyers marhahúsból készült, csípős cig (ejtsd: csíí) köftét szeretem.
Csak egy fakír (vagy még az sem) állja meg, hogy ne kóstolja meg az édességet, ha arra jár. Nemcsak az egyiptomi bazárban, hanem a szerényebb boltokban is a szó szoros értelmében hegyekben áll az édesség, ember legyen a talpán, aki nem tud választani. Vagy aki könnyen tud választani.
Nekem 2 kg lokum (rahát) és kétféle, összesen egy kilót nyomó halva megvásárlása után sikerült leállni, lokum tekintetében kedvencem a murokból (jó, na, sárgarépa) főzött.
A török konyháról akár külön blogot is készíthetnék (van ilyen, nem is egy, pl. a http://turkishcookingclass.blogspot.com), de azt hiszem, egyelőre ennyi is elég.
Nekem 2 kg lokum (rahát) és kétféle, összesen egy kilót nyomó halva megvásárlása után sikerült leállni, lokum tekintetében kedvencem a murokból (jó, na, sárgarépa) főzött.A török konyháról akár külön blogot is készíthetnék (van ilyen, nem is egy, pl. a http://turkishcookingclass.blogspot.com), de azt hiszem, egyelőre ennyi is elég.
No comments:
Post a Comment