A pazar bazár és az adás-vevés művészete

A pazar szó török eredetű (hogy bonyolultabb legyen, a török szó pedig perzsa eredetű), így nevezik Törökországban a piacot. S ha van valami, ami igazán sajátosan keleti és török, és szerves része a török kultúrának, az a pazar piac. A török kereskedő nép, s ez csak akkor tudatosul az emberben, amikor végigsétál a bazáron vagy az utcán, és szembesül nemcsak az árubőséggel, hanem a kínálás módjával is.
Szószaporítás helyett "buyrum, buyrum" (csak tessék, tessék), beszéljenek a képek.

A fedett bazár egyik utcája:

Egyedülállóan szép kerámiák Kütahyából és Iznikből:

Szőnyeg minden színben, mennyiségben, minőségben:

Lámpák, lámpások, mécsesek:

Ilyen karkötők és nyakékek csak az Ezeregy éjszaka meséiben léteznek:

Aki az édességet nem szereti, ne menjen Törökországba. Variációk nyalánkságra:

És baklavára:

Európaibb kinézetű sütemény is van:

Fűszereimet évtizedek óta az isztambuli bazárból szerzem be, azt hiszem, érthető, hogy miért. Nagyon sajnálom, hogy az illatot nem tudom feltölteni, anélkül nem is teljes a látvány.

A következő képsorok egy szombati hetivásáron készültek, az Epheszosz közelében fekvő, Selcuk nevű kisvárosban. Volt itt minden, ismerős zöldségek:

A nálunk csak alig ismert és használt okra:

És tökvirág, amelyet nálunk nem használnak a konyhában, pedig nagyon finom.

Szőlőhegyek:

Péksütemény:

Szárított zöldségek és gombák színes füzérei:

Krumpli:

Kis kúpokká formált vaj, a dobozokban krémsajt, és különféle túrók, sajtok:

Katonás rendbe rakott paradicsomhalmok:

Tojás:

Friss tengeri halak, amelyeket megtisztítva, konyhakészen, szépen becsomagolva adnak az ember kezébe:

Mindig, mindenütt árulnak valamit, ami számunkra érdekes vagy furcsa. A kukoricát például mindenhol így kínálják:

Egy szerény, külvárosi dinnyestand Isztambulban:

Ez a férfi friss diót és mogyorót kínál:

Ennél az árusnál pedig sült gesztenye kapható:

Sztambulban, a VI. században épült Valens vízvezeték közelében fekvő, vallásosabb lakosságú Fatih negyedben hagyományosabb a boltok kínálata. Fóliába csomagolva lóg a kampókon a juh:

Katonás rendben sorakoznak a különféle ízesítésű, kemény túrók, sajtok:

A Galata-híd közelében fekvő halpiacon is bőséges a kínálat. Kérésre a halárus kis gázbutéliás tűzhelyén ott helyben is elkészíti a halat, aki ezt túl keletiesnek találja, az betérhet a piac mögötti halvendéglők egyikébe.

A halpiacok a macskák számára is érdekesek, az árusoktól tisztes távolságra, de kitartóan üldögélnek, mert tudják, haltisztításkor nekik is jut egy-egy finom falat. Akit nem vonz a bevásárlóközpontok túlcivilizált, steril hangulata, annak szeretettel ajánlom a török piacot. Íze-illata-hangvilága utánozhatatlan.

* Ha valaki az egyik-másik képen látható árakon töprengene: 1 líra 2 lej.