Török macskák

Mohamed próféta kedvenc állatát az iszlám országokban nagyobb megbecsülés övezi, mint a kutyákat. Törökországban a kóbor állatokat nem bántják, félelem nélkül közlekednek az utcán, a kutyák egyszerűen nem reagálnak a nálunk jól bevált, a földről kő felemelését mímelő gesztusra. A sofőrök lassítanak, ha állat halad át az úton előttük és sokkal kevesebb macska- és kutyatetem hever az utak mentén, mint nálunk.

Törökországról mindenféle eszünkbe jut, de a macska soha. Pedig a törököknek három őshonos macskafajtájuk van: az angóramacska Ankarából származik, erre utal a neve is, a ván macska, amely szereti a vizet és emiatt vízimacska néven is ismert, a Van tó környékéről származik és onnan kapta a nevét, az anatóliai macska pedig az angóra rövid szőrű változata.

Nem vagyok macskaszakértő, bár udvarunk és házunk évtizedek óta befogadja a "rászoruló", utcára ebrudalt állatkákat, amelyek cserébe egérmentesítik házunkat, pincénket. Törökországban sok és sokféle macskával találkoztunk, nem tudom, hogy volt-e köztük anatóliai vagy más, de hogy egyik-másik különlegesen szép volt, az biztos. Annyira, hogy többször is meggondoltuk, hogy egyik-másikat ne hozzuk-e haza. A macskákat Zoárd fiam is szereti.

A sajnos csak kevéssé látogatott, csaknem 800 éves Khóra-templom udvarán "kilószámra" hevernek a macskák.

Ez a szép példány a múzeum kerthelyiségét szemelte ki.

Kollégája egy kőfal tetejéről nyávog rám.

A játszótér sarkában, néhány fa sűrű árnyékában is macskák fekszenek.

De találkozunk velük a Galata-híd közelében is.

Ez a cica száraz virágszirmokon pihen.

Epheszosz közelében levő panziónk házigazdájának macskája, Sáriki (Sárga) már akkor is megvolt, amikor négy évvel ezelőtt náluk jártunk. Mogorva, nem szereti a simogatást. Az egeret viszont igen.

Assos kikötőjében a halvendéglők asztalai alatt, mellett türelmesen várakoznak a macskák. Nem rámenősek, tudják, hogy előbb-utóbb nekik is jut egy jó falat.

Ez a cica még azt is eltűri, hogy Zoárd a farkát húzgálja.



A kép Isztambul egyik félreeső utcáján, korán reggel készült: a tulajdonos békésen aludt az egyik heverőn, a másik heverő szállóvendégei pedig a macskák.

Fényképezőgépem sajnos a táska mélyén lapult, amikor az egyik villamosmegállóban az alábbi látvány tárult elém: az öt székből négyen emberek ültek és várták a villamost, az ötödiken pedig egy macska mosdott békésen. A megállóban többen állva várakoztak, senkinek nem jutott eszébe elkergetni és a helyére ülni.