Bizáncnak legalább 30 víztárolója volt, hiszen a környéknek nincsen folyója, csak tengere. Néhány közülük felszíni (egyikben manapság lóversenypálya működik), a többi a föld alatt helyezkedik el. Amikor építették őket, még adtak az esztétikára: hiába rejtették a föld alá, a boltozatot tartó oszlopok ugyanolyan szépen faragottak, mint a föld felszínén levők. A felszín alatti víztárolók közül a legismertebb és leglátogatottabb a város központjában, a Hippodrom közelében fekvő Yerebatan. A lámpák gyenge fényében tükröződő 336 oszlop, a vízben lustán úszkáló óriási halak és a kellemesen visszhangzó zene varázslatossá teszi a törökök által elsüllyedt palotának is nevezett helyet.
Napközben turistahadak árasztják el a Yerebatant, visszhangzó üvöltözésük tönkreteszi a hely varázsát, így érdemes vagy már nyitáskor ott toporogni a bejáratnál és elsőként lemenni, vagy pedig zárás előtt fél órával érkezni.
A Binbir direk (Ezeregy oszlop), amelyet éveken át renováltak és alig egy éve nyitottak meg, a Yerebatantól nem messze található, de víz híján kevésbé hangulatos. Deszkával lepadozták és csupán egy helyen engedik látni az építmény eredeti mélységét.
A harmadik, már nagyjából javítás alatt álló víztároló a Theodosziuszé, amely hivatalosan még nem látogatható. De ha az embernek van türelme elmenni a Pierre Loti utcába és megkeresni, rendkívüli élményben lesz része. Még rövid ideig, mert lassan ugyan, de folynak már a munkálatok, és hamarosan helyrehozzák, szalonképessé és turisták által is látogathatóvá teszik.
Kicsit tanakodunk, amikor odaérünk, mert a "Theodosius cistern" felirat egy átlagos kinézetű, kétemeletes bérházon áll, semmi további utalás arra, hogy pontosan hol keressük. A szomszédos házban működő rendőrörs előtt egy rendőr hölgy üldögél a padon, tőle kérünk tanácsot. Bemegy a felirat alatti kapun és int, hogy lépjünk be. Az előcsarnok olyan, mint bármilyen ház előcsarnoka: ajtók, lift, lakónévsor a falon. Előkerül az egyik lakó, egy fiatal férfi, aki már hozza is a kulcsot (valószínűleg nem tőlünk hatódik meg, a rendőr szava parancs arrafelé). Kinyitja a pinceajtót és int, hogy lépjünk be. Felkapcsolja a villanyt is, de a takarékos égők fénye csak lassan erősödik, eleinte szinte vaksötét van. Az egyre erősödő fényben látjuk, hogy (kissé rozoga) erkélyen állunk, alattunk faragott bizánci oszlopok erdeje, talapzatuk kb. fél méteres vízben áll, az erkélyről induló lépcsősor a vízben ér véget. Furcsa élmény, hogy egyesek pincéje ilyen hatalmas, titokzatos, míg a miénkben csak befőtt, savanyúság található.
Állunk a rozoga erkélyen... és bámuljuk az alattunk elterülő oszloperdőt
Kicsit tanakodunk, amikor odaérünk, mert a "Theodosius cistern" felirat egy átlagos kinézetű, kétemeletes bérházon áll, semmi további utalás arra, hogy pontosan hol keressük. A szomszédos házban működő rendőrörs előtt egy rendőr hölgy üldögél a padon, tőle kérünk tanácsot. Bemegy a felirat alatti kapun és int, hogy lépjünk be. Az előcsarnok olyan, mint bármilyen ház előcsarnoka: ajtók, lift, lakónévsor a falon. Előkerül az egyik lakó, egy fiatal férfi, aki már hozza is a kulcsot (valószínűleg nem tőlünk hatódik meg, a rendőr szava parancs arrafelé). Kinyitja a pinceajtót és int, hogy lépjünk be. Felkapcsolja a villanyt is, de a takarékos égők fénye csak lassan erősödik, eleinte szinte vaksötét van. Az egyre erősödő fényben látjuk, hogy (kissé rozoga) erkélyen állunk, alattunk faragott bizánci oszlopok erdeje, talapzatuk kb. fél méteres vízben áll, az erkélyről induló lépcsősor a vízben ér véget. Furcsa élmény, hogy egyesek pincéje ilyen hatalmas, titokzatos, míg a miénkben csak befőtt, savanyúság található.
Állunk a rozoga erkélyen... és bámuljuk az alattunk elterülő oszloperdőt
1 comment:
Leírva más, mint elmesélve...Csodálatos!
Post a Comment