Assos

Aki Trójában megfordul, ne sajnálja a fáradtságot, utazzon le Assost is megnézni. Ezt a helyet látni kell! Assos valójában két részből áll, a hegytetőn elterülő rész Behramköy (néha Behramkale), a kikötője pedig Assos néven ismert. A falu fölötti ormon áll Athéné dór oszlopos temploma, a körülötte elterülő ókori város romjai hajdanán a filozófusok paradicsomának számítottak. Arisztotelész is élt itt egy darabig, felesége a Pergamont is birtokló uralkodó, Hermeiász unokahúga volt.

A táj csendes elmélkedésre késztet, különösen hogyha este, naplemente táján érünk fel a hegycsúcsra. Ilyenkor látogatók már alig vannak, nyugodtan csodálhatjuk a tetőről a kilátást és a szemközt elterülő Leszbosz szigetét.

Ha valakinek kedve, ideje és pénze van rá, a közeli Ajvacikból kompra szállhat és átutazhat Leszboszra. Én megelégedtem a látvánnyal. Fentről bármerre tekint az ember, jellegzetes mediterrán tájat lát. A part mentén végig üdülőfalvak sorakoznak.

A szárazföld felé is szép a kilátás, még a nagyra nőtt bogáncsok is mutatósak.

Nem tudom mi lehet ez a furcsa növény, amely alacsony, szúrós bokor, de makkot terem:

A romváros falairól nem találtam semmiféle leírást, kinézetre a mükénéi falakhoz hasonlítanak, az illesztésekbe még egy vékony késpenge sem fér.

A középkorban épült bástya két réteg kőből készült. Ilyet sem láttam még.

A romváros alsó részén található a temető (nekropolisz), amelyből mára már csak néhány szarkofág maradt, valamint a színház.

Assos közelében fekszik az egéristenként is tisztelt Apollón Szmintheus szentélye. Aki autóval járja be a vidéket, annak föltétlenül ajánlom, hogy ide is látogasson el. A hely szinte kihalt, a turisták elkerülik, a templom pedig a didimai után a második legfontosabb, Apollónnak ajánlott kisázsiai szentély.

Assos kikötője tele van panziókkal, halvendéglőkkel és macskákkal, akik szerényen reménykedve veszik körül a vendégeket. A part keskeny és kavicsos, csak a vízre épített stégeken lehet napozni, és onnan az apró halaktól hemzsegő, kristálytiszta vízbe is könnyebb beleereszkedni.


A stégek a henyélés szigetei: a napozóágyakat hatalmas, kényelmes párnák borítják, s ha kérjük, a pincér kihozza az étel-italt az ágy melletti asztalkára. A fiam hamar ráérez a dolog ízére: "Apa, szólj, kérlek, a pincérnek, hogy hozzon egy teát".

A part kövein rákok napoznak, közeledtünkre ijedten iramodnak el.

Termetes öregapjuk ki sem bújik a kövek közül, pedig a fényképezőgép pántjával megpróbálom kicsalni. Mérgesen csattogtatja az ollóját, Zoárd békítőn mondja: Anya, hagyd, hogy éljen szegény.

Esténként kiülünk a stégre és hallgatjuk a tengert, csodáljuk a telihold fényében fürdő Leszboszt. Assos a béke szigete.

Sztambulban a pince sem olyan, mint máshol

Bizáncnak legalább 30 víztárolója volt, hiszen a környéknek nincsen folyója, csak tengere. Néhány közülük felszíni (egyikben manapság lóversenypálya működik), a többi a föld alatt helyezkedik el. Amikor építették őket, még adtak az esztétikára: hiába rejtették a föld alá, a boltozatot tartó oszlopok ugyanolyan szépen faragottak, mint a föld felszínén levők. A felszín alatti víztárolók közül a legismertebb és leglátogatottabb a város központjában, a Hippodrom közelében fekvő Yerebatan. A lámpák gyenge fényében tükröződő 336 oszlop, a vízben lustán úszkáló óriási halak és a kellemesen visszhangzó zene varázslatossá teszi a törökök által elsüllyedt palotának is nevezett helyet.

Napközben turistahadak árasztják el a Yerebatant, visszhangzó üvöltözésük tönkreteszi a hely varázsát, így érdemes vagy már nyitáskor ott toporogni a bejáratnál és elsőként lemenni, vagy pedig zárás előtt fél órával érkezni.

A Binbir direk (Ezeregy oszlop), amelyet éveken át renováltak és alig egy éve nyitottak meg, a Yerebatantól nem messze található, de víz híján kevésbé hangulatos. Deszkával lepadozták és csupán egy helyen engedik látni az építmény eredeti mélységét.

A harmadik, már nagyjából javítás alatt álló víztároló a Theodosziuszé, amely hivatalosan még nem látogatható. De ha az embernek van türelme elmenni a Pierre Loti utcába és megkeresni, rendkívüli élményben lesz része. Még rövid ideig, mert lassan ugyan, de folynak már a munkálatok, és hamarosan helyrehozzák, szalonképessé és turisták által is látogathatóvá teszik.
Kicsit tanakodunk, amikor odaérünk, mert a "Theodosius cistern" felirat egy átlagos kinézetű, kétemeletes bérházon áll, semmi további utalás arra, hogy pontosan hol keressük. A szomszédos házban működő rendőrörs előtt egy rendőr hölgy üldögél a padon, tőle kérünk tanácsot. Bemegy a felirat alatti kapun és int, hogy lépjünk be. Az előcsarnok olyan, mint bármilyen ház előcsarnoka: ajtók, lift, lakónévsor a falon. Előkerül az egyik lakó, egy fiatal férfi, aki már hozza is a kulcsot (valószínűleg nem tőlünk hatódik meg, a rendőr szava parancs arrafelé). Kinyitja a pinceajtót és int, hogy lépjünk be. Felkapcsolja a villanyt is, de a takarékos égők fénye csak lassan erősödik, eleinte szinte vaksötét van. Az egyre erősödő fényben látjuk, hogy (kissé rozoga) erkélyen állunk, alattunk faragott bizánci oszlopok erdeje, talapzatuk kb. fél méteres vízben áll, az erkélyről induló lépcsősor a vízben ér véget. Furcsa élmény, hogy egyesek pincéje ilyen hatalmas, titokzatos, míg a miénkben csak befőtt, savanyúság található.

Állunk a rozoga erkélyen... és bámuljuk az alattunk elterülő oszloperdőt

A pazar bazár és az adás-vevés művészete

A pazar szó török eredetű (hogy bonyolultabb legyen, a török szó pedig perzsa eredetű), így nevezik Törökországban a piacot. S ha van valami, ami igazán sajátosan keleti és török, és szerves része a török kultúrának, az a pazar piac. A török kereskedő nép, s ez csak akkor tudatosul az emberben, amikor végigsétál a bazáron vagy az utcán, és szembesül nemcsak az árubőséggel, hanem a kínálás módjával is.
Szószaporítás helyett "buyrum, buyrum" (csak tessék, tessék), beszéljenek a képek.

A fedett bazár egyik utcája:

Egyedülállóan szép kerámiák Kütahyából és Iznikből:

Szőnyeg minden színben, mennyiségben, minőségben:

Lámpák, lámpások, mécsesek:

Ilyen karkötők és nyakékek csak az Ezeregy éjszaka meséiben léteznek:

Aki az édességet nem szereti, ne menjen Törökországba. Variációk nyalánkságra:

És baklavára:

Európaibb kinézetű sütemény is van:

Fűszereimet évtizedek óta az isztambuli bazárból szerzem be, azt hiszem, érthető, hogy miért. Nagyon sajnálom, hogy az illatot nem tudom feltölteni, anélkül nem is teljes a látvány.

A következő képsorok egy szombati hetivásáron készültek, az Epheszosz közelében fekvő, Selcuk nevű kisvárosban. Volt itt minden, ismerős zöldségek:

A nálunk csak alig ismert és használt okra:

És tökvirág, amelyet nálunk nem használnak a konyhában, pedig nagyon finom.

Szőlőhegyek:

Péksütemény:

Szárított zöldségek és gombák színes füzérei:

Krumpli:

Kis kúpokká formált vaj, a dobozokban krémsajt, és különféle túrók, sajtok:

Katonás rendbe rakott paradicsomhalmok:

Tojás:

Friss tengeri halak, amelyeket megtisztítva, konyhakészen, szépen becsomagolva adnak az ember kezébe:

Mindig, mindenütt árulnak valamit, ami számunkra érdekes vagy furcsa. A kukoricát például mindenhol így kínálják:

Egy szerény, külvárosi dinnyestand Isztambulban:

Ez a férfi friss diót és mogyorót kínál:

Ennél az árusnál pedig sült gesztenye kapható:

Sztambulban, a VI. században épült Valens vízvezeték közelében fekvő, vallásosabb lakosságú Fatih negyedben hagyományosabb a boltok kínálata. Fóliába csomagolva lóg a kampókon a juh:

Katonás rendben sorakoznak a különféle ízesítésű, kemény túrók, sajtok:

A Galata-híd közelében fekvő halpiacon is bőséges a kínálat. Kérésre a halárus kis gázbutéliás tűzhelyén ott helyben is elkészíti a halat, aki ezt túl keletiesnek találja, az betérhet a piac mögötti halvendéglők egyikébe.

A halpiacok a macskák számára is érdekesek, az árusoktól tisztes távolságra, de kitartóan üldögélnek, mert tudják, haltisztításkor nekik is jut egy-egy finom falat. Akit nem vonz a bevásárlóközpontok túlcivilizált, steril hangulata, annak szeretettel ajánlom a török piacot. Íze-illata-hangvilága utánozhatatlan.

* Ha valaki az egyik-másik képen látható árakon töprengene: 1 líra 2 lej.