A szobák kétágyasak, ami nem rossz. Figyelemre méltó az éjjeli szekrény állapota: annyira rozsdás, hogy egy legyengült betegnek a nővérkét kell hívnia, ha ki akarja húzni a fiókot.
Az ablakon nincs függöny, és a festés is rég lepattogzott róla, sőt az egyik ablakszem is hiányzik. Az erkély patyolattisztának nem mondható korlátján galambok promenádoznak. Ezek a repülő patkánynak is titulált állatok több tucat betegséget terjesztenek.
A véce ajtaján figyelmeztetés: a zuhanyozás naponta legalább egyszer, a reggeli orvosi vizit előtt kötelező.
Igen ám, de a zuhanyozó láttán az embernek nemigen akaródzik zuhanyozni... A falhoz támasztott, enyhén szólva is dzsuvás lábtörlő láttán azon tűnődöm: a fertőzés mellé, ami miatt beutaltak, még mi mindent fogok itt tisztaság címszó alatt beszerezni...
A véce sem épp Hiltonba illő,
... viszont van vécekefe:
A tartály sem éppen bizalomgerjesztő kinézetű... a lehúzót sajnos nem fényképeztem le, de azt hiszem elég annyit mondanom, hogy négy rétegbe hajtogatott vécepapírral mertem csak hozzányúlni.
Az épület a kommunizmus évei óta alig változott.
A rosszul megépített monstrum falai repedeznek, minden folyosó falát ilyen, vagy ennél még rondább repedések éktelenítik.
Kíváncsiságból bepillantottam az egyik adminisztratív helyiségbe... A betegszállító tolószékek mellett békésen éktelenkedik a szemétkuka, benne egy egész emeletnyi betegtől származó mindenféle izé... Talán nem csak a színe miatt rémlett fel a sárgaság képe előttem.
No, de volt némi jó is az egészben. Egyrészt nagyon kedvesek és segítőkészek az ápolónők és az orvosok, és ez nagyon sokat javít a helyzeten. És nagyon szép a kilátás is... bár az ablakpárkányra nem mertem rákönyökölni.
