Minden gyermeknek vannak olyan elszólásai, amin a családtagok napokig derülnek. A legviccesebbeket lejegyzem, hogy ne felejtsük el őket. Íme:
Kolozsváros olyan város,
a kapuja tépőzáros...
* * *
- Zoárdka, kelj fel.
- Nem keljfelek!
* * *
Csokoládét kap ajándékba egy ismerősünktől.
- Na, Zoárdka, mit kell most mondani???
- Bontsuk ki!
* * *
Szeretem mámákát. Szeretem apukát. Szeretem magamat.
* * *
- Megyek Indiába.
- Kivel?
- Csoma Sándorral.
- És mivel mész Indiába?
- Mankóval.
* * *
- Kérem a rövidujjú nadrágomat!
* * *
Kanalazza a salátalevest, s azt mondja:
- Milyen finom ez a burjánleves!
* * *
Elejt valamit, s amikor lehajol érte, észrevesz egy kis repedést a padlón.
- Na nézd meg, kilyukadt a ház.
* * *
Én olyan vagyok, mint én.
* * *
- Zoárdka, néha olyan rossz tudsz lenni.
- De néha olyan jó tudok lenni.
* * *
Oltás után fáj a szúrás helye, a gyerek sántikál. Az apja taxiba ülteti, hogy megkímélje a járástól. Zoárd azt mondja a taxisofőrnek:
- Lassan menjünk, mert fáj a lábam.
* * *
Törökülésben ül az ágyon, fel akar kelni, de nem tudja szétválasztani a lábait.
- Jaj, összekeveredett a lábam.
* * *
Karácsony előtt, ha rossz fát tett a tűzre, azt mondtuk neki, hogy az Angyal nem biztos, hogy hoz neki karácsonyfát. Amikor Szentestén meglátta a karácsonyfát, nagyot sóhajtott, és azt mondta:
- Úgy látszik, mégiscsak jó voltam.
* * *
Meglátja a kertben a szomszéd macskát, és lelkendezve meséli:
- Nagymama, ennek a kormos cicának nincsen nyávogója.
* * *
Beüti a combját a szék karfájába, és hüppögve mondja:
- Mámáka, megütöttem a kicsi husimat.
* * *
- Gyere, nagymama - hívja a nagyanyját játszani.
A nagymama odamegy hozzá, és csiklandozni kezdi.
- Nem ezért hívtalak.
* * *
Sétálás közben az egyik kapunál észrevesz egy kutyát. A kutya nem ugatja meg, nézik egymást.
- Mámáka, ez a kutya miért nem ugat?
- Nem tudom, talán fáj a torka...
- Hagyjad, kutyus, majd én ugatok helyetted. Vaúúú, vaúúú... Csak úgy zengett bele az utca.
* * *
Hófehérkét meséli neki az apja:
- A haja fekete volt, mint az ében, az ajka piros, mint a vér, az arca pedig fehér, mint a hó.
Zoárdka kiegészíti:
- És a foga sárga, mint a narancs.
* * *
Ebéd után feláll a székre, belenéz a tükörbe, kihúzza magát és azt mondja:
- Én igazi férfi vagyok.
* * *
Húsvét előtt az apja kérdi tőle:
- Na, Zoárd, Húsvétkor jössz locsolni?
- Nem megyek.
- Miért?
- Mert nincs öblítőm.
* * *
Tudod, anya, én úgy gondolom, hogy kicsi korában apa gyermek volt.
* * *
Jön végig az udvaron, az érdeklődően ágaskodó labrador néha a vállára támaszkodik.
- Biztos súgni akar valamit a fülembe - mondja Zoárd.
* * *
Elmerülve "főz", ágacskákat, papírzsebkendőmaradványokat kavar szorgalmasan egy pohárban.
- Mit főzöl, Zoárd?
- Levest.
- Milyen levest?
- Nyaklevest anyának.
* * *
A Tordai hasadék közelében a mezőn Zoárd a vállára vesz egy követ és rendületlenül cipeli, emiatt lassan elmarad a többiektől. Egy darabig még ballagok mellette, aztán megunom a csigasebességet és rászólok:
- Zoárd, tedd le a követ és igyekezz, különben itthagylak.
- Ha itthagysz, akkor anya nélkül maradok...
Aztán a már jócskán előtte ballagó apjára pillant, és hozzáteszi:
- És apa nélkül...
* * *
Reggel az apját próbálja felébreszteni, de az a fal fele fordul és alszik tovább. Segélykérőn néz rám:
- Anya, apa elfordult tőlem.
Mondom neki, hogy szépen, halkan súgja az apja fülébe, hogy "Apa, kérlek fordulj felém." Zoárd oda is hajol az apja füléhez és belesúgja:
- Apa, kérlek szépen fordulj fel.
* * *
Törökországi nyaralásunk idején úszni tanult, kutya módjára lelkesen kaparta a vizet. A sikertől felbuzdulva szól az apjának:
- Apa, ide nézz. Úgy úszom, mint egy tengeri víziló.
* * *
A vonatunk Bulgárián halad át, Zoárd álmos már, de amikor le akarom húzni az ablak redőnyét, rámszól:
- Anya, engedd, hogy nézzem a világot.
* * *
A vonat valami miatt egy elhagyatott állomáson áll meg Bulgáriában. Omladozó állomásépület, rozsdálló vagonmaradványok, ütött-kopott bódék. Zoárd megállapítja:
- Ez Bulgária hátsó fele.
* * *
A papírzacskót, amelyben a málélisztet tartjuk, mindenáron ki akarja bontani, hogy lássa, mi van benne. Amikor sikerül, megállapítja:
- Ó, ez puliszkapor.
* * *
Reggel felfedez egy pókot a padlón.
- Né, anya, bogár.
- Nem bogár, hanem pók.
- Szegény pók, ugye nem bántjuk?
- Nem, nem bántjuk.
- Hallod, pókocska, lakhatsz nálunk.
* * *
Büszkén mutogatja a rajzait.
- Ilyen sokat rajzolsz, Zoárd?
- Persze. A nagy művészek éjjel-nappal dolgoznak.
* * *
*
