Bulgáriába utazásom előtt is tudtam arról, hogy élnek náluk törökök, és hogy a nyolcvanas években rengeteg sérelemben volt részük, de ennél több részletet nem ismertem. A tengerpart fele utazva a buszból láttam egy minaretet, néhány török bugyogóba öltözött falusi asszonyt, a bolgár konyha pedig - mint kiderült - régi ismerősként köszönt rám. Az egyik, péksüteményt áruló asszonyról aztán kiderült, hogy török és ilyenformán már értekezni is tudtunk vele egy kicsit.
Hazatérve jobban utánanéztem a dolognak, bár Bulgária területe sok ideig az oszmán birodalom része volt, úgyhogy a török hatás bizonyos fokig érthető.
A Várnától délre fekvő Razgrad tartomány lakosságának nagyobb része ma is török. Pedig az 1878-as orosz-török háborút követően a Bulgária területén lakó törököket szisztematikusan és kitartóan próbálták rávenni arra, hogy elhagyják az országot, így 1923 és 1949 között több mint 200.000 ember telepedett át Törökországba.
Az igazi haddelhadd csak ezután kezdődött, Todor Zsivkov elnöksége idején, amikor 310.000 török hagyta el az országot, az ottmaradtakat pedig erőszakkal kötelezték arra, hogy nevüket bolgár névre cseréljék, és szakítsanak az iszlám hagyományokkal. Az ország elutasította a török nemzetiség elismerését, azzal az indokkal, hogy a bulgáriai muzulmánok kivétel nélkül olyan bolgár lakosok, akik hajdanán oszmán nyomásra vették fel az iszlám hitet. A muzulmánok ilyen formán "önként" írták át bolgárrá a nevüket. A névátíró kampány idején a török lakosságú falvakat, városokat katonaság fogta gyűrűbe, rendszerint éjszaka törtek rá a családokra és azokat, akik ellenállást tanúsítottak, megverték, megerőszakolták, kivégezték, kényszermunkára küldték. Körülbelül 40.000 ember került börtönbe amiatt, hogy megtagadta neve bolgárosítását. Mindenkinek új, bolgár nevet tartalmazó személyit adtak ki, aki ellenkezett, az nem kapott fizetést, nyugdíjat, és nem vehetett ki pénzt a bankból. A születési és házassági bizonyítványokra csak bolgár nevek kerülhettek, a hagyományos nemzeti öltözet viselését megtiltották, a házkutatások során előkerülő, török identitással kapcsolatos tárgyakat elkobozták, a mecseteket bezárták vagy lerombolták. 500-1.500 között mozog azoknak a száma, akiket a rendelkezések ellenzése miatt kivégeztek, több ezerre tehető azoknak a száma, akiket kényszermunkára ítéltek vagy kitelepítettek. Ma kb. 750.000 török él Bulgáriában, és nagyjából 300.000 ember telepedett át Törökországba a nyolcvanas években.
A kilencvenes évek elején megengedték a bulgáriai törököknek, hogy visszavegyék eredeti nevüket, és több mint hatszázezer ember élt is ezzel a joggal. Manapság heti négy órában tanulhatnak törökül azok, akik a törökök lakta tartományokban élnek, a nemzeti televízióadó néhány órás adást biztosít számukra, és mindezt a bolgár kormány fontos nemzetiség-barát intézkedésnek tekinti.
Hazatérve jobban utánanéztem a dolognak, bár Bulgária területe sok ideig az oszmán birodalom része volt, úgyhogy a török hatás bizonyos fokig érthető.
A Várnától délre fekvő Razgrad tartomány lakosságának nagyobb része ma is török. Pedig az 1878-as orosz-török háborút követően a Bulgária területén lakó törököket szisztematikusan és kitartóan próbálták rávenni arra, hogy elhagyják az országot, így 1923 és 1949 között több mint 200.000 ember telepedett át Törökországba.
Az igazi haddelhadd csak ezután kezdődött, Todor Zsivkov elnöksége idején, amikor 310.000 török hagyta el az országot, az ottmaradtakat pedig erőszakkal kötelezték arra, hogy nevüket bolgár névre cseréljék, és szakítsanak az iszlám hagyományokkal. Az ország elutasította a török nemzetiség elismerését, azzal az indokkal, hogy a bulgáriai muzulmánok kivétel nélkül olyan bolgár lakosok, akik hajdanán oszmán nyomásra vették fel az iszlám hitet. A muzulmánok ilyen formán "önként" írták át bolgárrá a nevüket. A névátíró kampány idején a török lakosságú falvakat, városokat katonaság fogta gyűrűbe, rendszerint éjszaka törtek rá a családokra és azokat, akik ellenállást tanúsítottak, megverték, megerőszakolták, kivégezték, kényszermunkára küldték. Körülbelül 40.000 ember került börtönbe amiatt, hogy megtagadta neve bolgárosítását. Mindenkinek új, bolgár nevet tartalmazó személyit adtak ki, aki ellenkezett, az nem kapott fizetést, nyugdíjat, és nem vehetett ki pénzt a bankból. A születési és házassági bizonyítványokra csak bolgár nevek kerülhettek, a hagyományos nemzeti öltözet viselését megtiltották, a házkutatások során előkerülő, török identitással kapcsolatos tárgyakat elkobozták, a mecseteket bezárták vagy lerombolták. 500-1.500 között mozog azoknak a száma, akiket a rendelkezések ellenzése miatt kivégeztek, több ezerre tehető azoknak a száma, akiket kényszermunkára ítéltek vagy kitelepítettek. Ma kb. 750.000 török él Bulgáriában, és nagyjából 300.000 ember telepedett át Törökországba a nyolcvanas években.
A kilencvenes évek elején megengedték a bulgáriai törököknek, hogy visszavegyék eredeti nevüket, és több mint hatszázezer ember élt is ezzel a joggal. Manapság heti négy órában tanulhatnak törökül azok, akik a törökök lakta tartományokban élnek, a nemzeti televízióadó néhány órás adást biztosít számukra, és mindezt a bolgár kormány fontos nemzetiség-barát intézkedésnek tekinti.
